Tegnap este úgyanúgy labdázással indult mint bármelyik más este. Röpültek a labdák, futottak a kispajtások: Rómeó, Kluni, Pötyi, Molli, Khiara, Olivér és néha Mázli is, ha le tudta venni a szemét az éppen aktuális szerelméről. Egyik dobás alkalmával Rómeo szerencsétlenségére nagy hévvel kapta be a neki dobott kis sárga labdát és megakadt a torkán. Lett hirtelen nagy riadalom, futkosás, rohangálás, kiabálás, izgalom. Mázli és Pötyi gazda orvos után telefonált, Kluni gazdája felkapta a levegőbe Rómeo két hátsó lábát, a többiekkel megpróbáltuk masszírozni a borda alatti részt, és belenyúlni Rómeo szájába, kivenni a labdát. Nem nagy sikerrel. Szegény Rómeót húztuk-vontuk, emeltük, de a labda nem akarta kijönni a kutya torkából, de hála istennek!! Zoli gazda kitartó torok masszírozásának a labda egyszer csak kibugyant - addigra már erejét elhagyó, lila, feldagadt nyelvvel rendelkező Rómeo pofájából. Iszonyatos megkönnyebbülést éreztünk, akkor fogtuk csak fel, mi történt. Zoli gazda sápadtan, remegve ült percekig a földön, a többiek csöndben, megszólalni nem tudva próbáltunk felocsúdni a rémületből. Rómeo megivott kb két liter vizet, pihent egy pár percet, majd "nekem ma mindent lehet" felkiálltással rávetette magát az akkor érkező Manóra, s a futtatóban helyre állt a béke. Rómeo - ha nem is tudja - de újra született. Zoli gazda szerint másodszorra mentette meg az életét. Szegény habos-babos ponponos Maximilliam volt az egyedüli aki Rómeon kívül megsínylette a balesetet. Pont a legrosszabbkor rohant oda nagy örömmel rég nem látott barátjához. Gazdáját hiába kérve, hogy hívja el a kutyáját a fuldoklótól, Maximilliam megtanult repülni.  

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sir Olivér 2009.08.07. 11:19:50

Számomra egy nagy tanulsága volt a balesetnek. Rájöttem, hogy semmiféle elsősegélynyújtási ismeretekkel nem rendelkezem. Nem tudom, mit csináltam volna a saját kutyámmal ugyanebben az esetben, ha nincsenek ott a többiek, vagy ha esetleg elvágná a tappancsát és vérezne.

Válasz erre 

klikkerboszi 2009.08.07. 18:26:38

Ne aggódj, másnak sem igen van! De ami remek volt a tegnap estében, az, hogy azonnal és hezitálás nélkül ugrott mindenki (v. majdnem mindenki) segíteni. Sajnos, egyébként hiába van az embernek 'ismerete', nem biztos, hogy úgy tudja alkalmazni, ahogy kellene. Én már átéltem egyszer egy ilyet a lányommal, és mégsem segített az a tapasztalat. Mindent összevéve, büszkék lehetünk magunkra! Gratula!

Válasz erre 

Luna meg Én 2009.08.07. 21:31:27

Én is gratulálok nektek. Én hallgattam egyszer egy kutya-elsősegélynyújtási tanácsadást, de valószínűleg semmi nem jutott volna eszembe, ha ott vagyok.
Remélem nem fordul elő hasonló többet, de azért jó tudni, hogy lehet számítani a társaságra, ha baj van.

Luna meg Én

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: